Gyerekkoromban a nagymamám mindig azt mondta, hogy a szép dolgoknak lelke van. Talán ezért volt, hogy órákig képes voltam rendezgetni a szobám polcain a kis figurákat, szín szerint csoportosítani a ruháimat vagy újra és újra átrendezni a nappali díszpárnáit – nagy örömére vagy éppen bosszúságára a családnak. Már akkor is éreztem, hogy a harmónia nem csupán a tárgyak elhelyezéséről szól, hanem egyfajta érzésről, energiáról, amelyet a tér vált ki belőlünk.